Fedélzeti napló

Az első éjszakát még egy athéni szállodában töltöttük, másnap pedig elfoglaltuk a helyünket a Douglas Mawson fedélzetén.

A nagy tengerjárókhoz szokva természetesen azonnal feltűnt a hajó mérete. Sokkal kisebb, intimebb és családiasabb, belül pedig modern, letisztult és elegáns.

A kabinom viszont egyáltalán nem volt kisebb annál, mint amit a nagyobb hajókon megszoktam – sőt, inkább egy picit tágasabbnak éreztem.

A Douglas Mawson nem próbál a klasszikus tengerjárók kisebb változata lenni.

Egészen más célt szolgál: egy kényelmes, prémium bázis a világ felfedezéséhez.

Egy B kategóriás balkonos kabinban, a 405-ösben utaztam egyedül.

Az ágy meglepően nagy és nagyon kényelmes volt, a kabint pedig naponta kétszer rendezték: reggel takarítottak és megágyaztak, este ismét előkészítették az alváshoz.

A modern fürdőszobában kifejezetten tágas volt a zuhany. Az egyik kedvenc apróságom az itt található kijelző lett, amely a víz- és energiafelhasználást mutatta: kevés fogyasztásnál zölden jelzett, majd sárgára, végül pirosra váltott. Apró részlet, mégis jól illik egy expedíciós hajó természetközpontú szemléletéhez.

A kabinban több tágas szekrény, széf, minibár, TV és hajókamerák is rendelkezésre álltak. Köntöst, papucsot és saját kulacsot is kaptunk, utóbbit az út végén haza is vihettük.

A balkonon két szék és egy asztal kapott helyet, a kabin pedig végig meglepően csendes volt.

Számomra a Douglas Mawson egyik legnagyobb értéke végül nem egy helyiség vagy szolgáltatás lett, hanem a személyzet.

Már az első napon jeleztem, hogy laktózmentesen étkezem. Másnap reggel egy másik étteremben, másik felszolgálónál ültem le – aki már név szerint tudta, hogy nekem laktózmentes menüt kell hoznia.

És ez nem egyszeri alkalom volt. Néhány nap alatt tudták, milyen kávét szeretek, mire kell figyelniük az étkezéseknél, és mit választok szívesen.

Egy nagy hajón sokszor azt értékeljük, ha minden professzionálisan működik.

Itt ehhez hozzájött valami más is: az érzés, hogy valóban ismernek.

A kis utasszám miatt sehol nem tapasztaltam zsúfoltságot. A hajó könnyen átlátható, és már az első nap után egyszerű volt eligazodni rajta.

Az egyik kedvenc helyem a 8. fedélzet első részén található bár/lounge lett. Esténként gyakran itt gyűltünk össze, beszélgettünk és hallgattuk Lady J és J élőzenéjét.

A hajó hátsó részén napozóágyak, medence és jacuzzik találhatók, de ezen az úton ezeket alig használták – ami valahol tökéletesen megmutatta, milyen közönséget vonz egy ilyen hajó. Van szauna, edzőterem és egy kis könyvtár is.

Különleges hely a mudroom, ahol az expedíciók során használt csizmákat és felszereléseket tárolják, és ahonnan az utasok felkészülhetnek a Zodiac csónakos kiszállásokra.

A hajó belső tereiben pedig mindenhol visszaköszön az expedíciós világ: pingvinek, jegesmedvék és sarkvidéki tájak képei emlékeztetnek arra, milyen utakra tervezték valójában a Douglas Mawsont.

A Douglas Mawson két meghatározó étterme a Cape Denison Restaurant és a The Hut Restaurant.

Reggelinél büfé és à la carte lehetőség is volt, ebédre általában büfé várt bennünket, vacsoránál pedig – az első estét leszámítva – ültetett, à la carte rendszer működött. A menü minden nap változott, több előétel, leves, főétel és desszert közül lehetett választani.

A kisebb The Hut étterembe előzetesen kellett helyet foglalni. Én steaket választottam, ami fantasztikus volt.

A választékot nem éreztem kisebbnek annál, mint amit egy nagy tengerjárón megszoktam, a minőséget viszont sokkal magasabbnak éreztem.

Az ételérzékenységek kezelésében is nagyon figyelmesek voltak. Mindig kaptam laktózmentes menüt, vagy pontosan elmondták, mit tudnak számomra átalakítani. Egyszer jeleztem, hogy nyugodtan kérek egy laktózt tartalmazó fogást, mert van nálam laktáztabletta. A válasz lényegében az volt: ne pazaroljam el a tablettát, inkább elkészítik úgy, ahogy nekem megfelelő.

Nem volt kötött ültetés sem. Oda ültünk és azokkal, akikkel szerettünk volna, ami remek lehetőséget adott az ismerkedésre.

A fedélzeten nincs klasszikus formalitás vagy szigorú dress code. Az öltözködés meglepően laza, miközben a kiszolgálás végig prémium marad.

A mi utazásunk idején az alkoholmentes italok, valamint az étkezésekhez kínált sörök és borok tartoztak a részvételi díjba. A további alkoholos italokért külön kellett fizetni. A fedélzeten kapott tájékoztatás szerint azonban az Aurora tervezi, hogy 2027-től teljesebb, all inclusive jellegű italkínálatot vezet be, amely már a további alkoholos italokra is kiterjed.

A borravaló nem része az alapárnak, ugyanakkor a fedélzeten kapott tájékoztatás szerint rugalmasan kezelhető. Az összege módosítható, de akár teljesen törölhető is. Ha valaki például inkább személyesen, egy bizonyos személyzeti tagnak szeretné átadni a borravalót, erre is van lehetősége.

Minden este bekészítették a kabinunkba a következő napi programot, és szóban is elmondták, mire számíthatunk. Reggel, amikor közeledtünk a kikötőhöz, újabb tájékoztatást kaptunk a kiszállás menetéről.

A kikötőkben általában 2–3 MyChoice program közül lehetett választani, és ami különösen szimpatikus volt: a MyChoice kirándulások alapból benne vannak a részvételi díjban. Vagyis a felkínált programok közül bármelyiket választottuk, azért nem kellett külön fizetni.

A programokat előzetesen, legkésőbb 30 nappal az indulás előtt kellett kiválasztani. Ha valaki nem döntött időben, automatikusan beosztották egy kirándulásra, amelyet a fedélzeten még lehetett módosítani, amennyiben maradt szabad hely.

A kirándulásokat nehézségi szint szerint is jelölik, így mindenki előre fel tudja mérni, melyik program illik hozzá. A magasabb besorolás nem feltétlenül jelent komoly fizikai megterhelést: akár egy emelkedő vagy csúszós terepszakasz miatt is nehezebb kategóriába kerülhet egy program.

Külön Expedition Team dolgozott a hajón, és profi fotósok is velünk tartottak. Nagyon közvetlenek voltak: ha például látták, hogy valaki egyedül utazik, maguktól felajánlották, hogy készítenek róla fényképet.

A mi mediterrán útvonalunkon még kevés klasszikus expedíciós program volt, de betekintést kaptunk abba, hogyan működnek ezek az utak a sarkvidéki régiókban.

Eredetileg reggel 7 óra körül kellett volna áthaladnunk a Korinthoszi-csatornán, a nagy forgalom miatt azonban körülbelül két órát csúsztunk.

Azt mondták, nyugodtan folytassuk a reggelit, majd bemondják, amikor indulunk. Amikor megszólalt a hangosbemondó, szinte mindenki a hajó orrához, a legfelső fedélzetre ment.

Egészen elképesztő érzés volt látni, milyen közel haladunk a csatorna falaihoz.

Itt figyeltem fel az Expedition Team egyik tagjára is. A hajó egyik kamerája mellett állt, beszélgetett az utasokkal, látszólag ő is csak nézelődött. Valójában közben arra is figyelt, hogy senki ne takarja ki a kamera látóterét.

Ez az apró pillanat nagyon jól megmutatta a hajó működését: folyamatosan figyelnek a biztonságra, de sokszor úgy, hogy utasként észre sem vesszük.

Az Aurora munkatársai többször hangsúlyozták, hogy egy expedíciós úton rugalmasnak kell lenni.

Nagyon jó példát mondtak erre: lehet, hogy éppen reggelizünk, amikor bemondják, hogy jegesmedvét láttak a hajó közelében. Aki látni szeretné, feláll és megy.

Ugyanez igaz a partraszállásokra. Az időjárás, a szél vagy a jég bármikor megváltoztathatja az eredeti terveket.

Talán ez foglalja össze legjobban az expedíciós hajózás lényegét:

Nem a természet alkalmazkodik a programhoz, hanem a program a természethez.

Mi ebből egy apró ízelítőt is kaptunk az utolsó napi BBQ-partinál. Az időjárás miatt nem lehetett a külső fedélzeten megtartani, ezért egyszerűen átszervezték az étterembe – és ugyanúgy remekül sikerült.

A szárazföldi programok közül Katakolonban egy olívaolaj-farmot választottam. Megmutatták az olívaolaj készítését, kóstolhattunk, majd egy könnyű ebéd és hagyományos görög táncbemutató következett.

Kalamatából egy aktívabb kiránduláson Methoniba és Pylosba utaztunk. Ez már a megterhelőbb kategóriába tartozott az emelkedők és a több gyaloglás miatt. A program végén még maradt időnk Kalamata hangulatos kikötőjében sétálni és helyi termékek között nézelődni.

Mindkét kiránduláson helyi idegenvezető kísért bennünket, és mindkét esetben nagyon jó tapasztalataim voltak.

A MyChoice programok egyik legnagyobb előnye, hogy a választott kirándulások már a részvételi díj részét képezik. Ez az ár-érték arány megítélésénél is fontos szempont, hiszen a hagyományos hajóutakon a szárazföldi kirándulásokért gyakran külön kell fizetni.

Az utolsó reggelen még megreggelizhettünk a hajón, majd transzferrel indultunk tovább. A kiszállás ugyanolyan egyszerűen és gördülékenyen zajlott, mint minden más a fedélzeten.

Chaniában maradt még egy kis időnk, és az egyik utolsó görög emlékem innen a rengeteg cica. Szinte mindenhol ott voltak, barátságosak és láthatóan gondozottak voltak.

A belvárosból transzferrel indultunk a repülőtérre, és furcsa módon szinte azonnal hiányozni kezdett a hajó.

Pontosabban: az emberek rajta.

Néhány nap alatt olyan közvetlen kapcsolat alakult ki a személyzettel, hogy a végére tényleg egy kicsit olyan érzés volt, mintha egy családtól búcsúznánk.

Elsősorban annak, aki szeret hajózni, de szeretne a klasszikus hajóutak után egy következő szintre lépni.

Párok és egyedül utazók egyaránt jól érezhetik magukat – engem kifejezetten meglepett, milyen sok egyedül utazó vendég volt a fedélzeten. Számukra szerintem különösen jó választás: a személyzet odafigyel rájuk, az utasok pedig nagyon nyitottak és könnyen barátkoznak.

Az angol nyelvtudás elsősorban a kirándulások és előadások miatt előnyös. Emellett mindenképpen aktív, rugalmas utasoknak ajánlanám, akik elfogadják, hogy egy expedíciós út során néha a természet alakítja a terveket.

Annak, akinek a hajózás elsősorban a nagyszabású esti show-kat, kaszinót, csúszdákat és folyamatos fedélzeti szórakoztatást jelenti.

Az Aurora nem erről szól. Itt nem a hajó a fő attrakció, hanem mindaz, ahová elvisz.

Fontos különbség az is, hogy a Douglas Mawsont nem luxushajóként mutatnám be. Ez egy prémium expedíciós hajó. A prémium érzést pedig számomra elsősorban a kis létszám, a magas színvonalú szolgáltatások és a személyzet elképesztően személyes figyelme adta.

Egyből foglalnék egy valódi expedíciós utat, ha tehetném.

Ezen a mediterrán hajózáson még csak bepillantást kaptam az Aurora expedíciós világába, de nekem ennyi is elég volt ahhoz, hogy megértsem, mitől különleges.

Ha valaki azt kérdezné, miért érdemes többet fizetni egy Aurora-utazásért, azt mondanám:

A programokért, az expedíciós élményért, a személyes figyelemért és azért a teljesen más életérzésért, amit egy ilyen utazás ad.

Mert az Aurora Expeditions fedélzetére nem elsősorban a hajó miatt érkezünk.

Hanem azért, hogy lássuk, mi van azon túl.